Brennbergbánya története
A Brennbergi-dombvidéket lombos erdőkkel és fenyvesekkel borított dombok koszorúzzák. A patakok partjait rétek, égerfák és mogyoróbokrok szegélyezik.
Ezt az erdős, dombos vidéket 1284-ben említette meg első ízben a krónika „Egered” (Agaren – Egreed) néven. Küllői István magiszter az egeredi területet IV. Lászlótól kapta ajándékba, a király ezzel fejezte ki elismerését szolgálataiért. Az egeredi birtokért az idők folyamán több alkalommal per, sőt harc is folyt a környező várurak között. Ez egészen addig tartott, míg Mátyás király 1475. május 30-án Egered területét a soproni vár birtokaihoz csatolta.
Ettől az időtől kezdve az Egered név használata fokozatosan háttérbe szorult, helyette egy új elnevezés, a Soproni-erdő terjedt el. A vidéken kisebb területjelölő, népies nevek is léteztek, amelyeket a vadászok, favágók, később pedig a pásztorok használtak. Az egyik ilyen helyet nevezték Fenyves-völgynek.
A legenda szerint egyszer egy birkapásztor, Rimbacher Pál erre a területre terelte ki a nyáját legeltetni. Mikor beesteledett, egy hegyoldalon tüzet gyújtott magának, ahol fel tudott melegedni, majd elaludt. Másnap reggel arra lett figyelmes, hogy az esti tűzrakóhelye alatt a kövek forrón izzanak. Ekkor a pásztor felkiáltott – „Brennender Berg!” – (Égő hegy!) Innen kapta településünk a nevét, melyet 1793 óta magyarul Brennbergbányának hívnak.
A legenda szerint egy alkalommal egy birkapásztor, Rimbacher Pál erre a területre terelte ki legelni a nyáját. Amikor beesteledett, egy hegyoldalon tüzet rakott, hogy felmelegedjen, majd elaludt. Másnap reggel arra lett figyelmes, hogy az esti tűzrakóhely alatt a kövek forrón izzanak. Ekkor a pásztor felkiáltott: – „Brennender Berg!” – (Égő hegy!) Innen kapta településünk a nevét, amelyet 1793 óta magyarul Brennbergbányának hívnak.
A hivatalos történetírás szerint Rieder János György fedezte fel a szenet 1753-ban. A Pfalzból származó kovácsmester ettől kezdve „bányászta”, majd műhelyében égette a szenet. A város 1756-ban szerzett tudomást a szénlelőhelyről és annak felhasználásáról. Ekkor kezdődött meg hazánkban a szénbányászat. Három évvel később, 1759-ben már szakszerű bányaüzem működött Brennbergben. Bayer István, egy Vas megyei bányász a város megbízásából kutatott szén után. Három tárót vágott egy hegy oldalába, ahonnan 1-2 munkással dolgozva két hónap alatt összesen 824 bécsi mázsa (~46 tonna) szenet termelt ki.
A brennbergi bánya ezt követően folyamatos fejlődésnek indult. Kétszáz éven keresztül itt termelték hazánk egyik legjobb minőségű barnakőszenét. A föld mélyében végzett munka sokszor nagy áldozatot követelt, ugyanakkor összekovácsolta azokat az embereket, akiket idevonzott. Brennberg híre messze túlmutatott határainkon. Számtalan, többnyire németajkú család telepedett le a településen a munka és a megélhetés reményében. A bánya működése azonban nem tartott örökké: 1952-ben leállították a termelést. A bányászok öröksége ma is jelen van településünkön. Sokan német anyanyelvűnek vallják magukat és a mai napig ápolják bányászhagyományaikat.
