Brennbergbánya története
A Brennbergi-dombvidéket lombos fenyőerdővel borított dombok koszorúzzák. A patakok partjait pedig rétek, égerfák és mogyoróbokrok szegélyezik.
Ezt az erdős, dombos vidéket 1284-ben említette meg első ízben a krónika „Egered” (Agaren – Egreed) néven. Küllői István magiszter az egeredi területet IV. Lászlótól kapta ajándékba, a király ezzel fejezte ki elismerését szolgálataiért. Az egeredi birtokért az idők folyamán több esetben per, de még harc is folyt a környező várurak között. Mindaddig, míg Mátyás király 1475. május 30-án beiktatta Egered területét a soproni vár birtokaiba.
Ettől az időtől kezdve az Egered név használata egyre inkább eltűnt, helyette egy új név jelent meg a köztudatban, a Soproni-erdő. Itt léteztek kisebb területjelölő, népies elnevezések is, amit a vadászok, favágók és később a pásztorok is használtak. Az egyik ilyen helyet nevezték Fenyves-völgynek.
A legenda szerint egyszer egy birkapásztor, Rimbacher Pál erre a területre terelte ki a nyáját legeltetni. Mikor beesteledett, egy hegyoldalon tüzet gyújtott magának, ahol fel tudott melegedni, majd elaludt. Másnap reggel arra lett figyelmes, hogy az esti tűzrakóhelye alatt a kövek forrón izzanak. Ekkor a pásztor felkiáltott – „Brennender Berg!” – (Égő hegy!) Innen kapta településünk a nevét, melyet 1793 óta magyarul Brennbergbányának hívnak.
A hivatalos történetírás szerint Rieder János György fedezte fel a szenet 1753-ban. A Pfalzból származó kovácsmester ettől kezdve „bányászta” és műhelyében égette a szenet. A város 1756-ban szerzett tudomást a szénlelőhelyről és a szén használatáról. Ekkor kezdődött hazánkban a szénbányászat. Három évvel később, 1759-ben már szakszerű bányaüzem működött Brennbergben. Bayer István, egy Vas megyei bányász a város megbízásából kutatott szén után. Három tárót vágott egy hegy oldalába, ahonnan 1-2 munkással dolgozva, két hónap alatt összesen 824 bécsi mázsa (~46 tonna) szenet termelt ki.
A brennbergi bánya ettől kezdve folyamatosan fejlődött. 200 éven keresztül itt termelték hazánk egyik legjobb minőségű barnakőszenét. Sokszor nagy áldozatot is követelt a munka a föld mélyében, de a bánya összekovácsolta azokat az embereket, akiket idevonzott. Híre messze túlment a határainkon. Számtalan, többnyire németajkú család telepedett le Brennbergben, a munka és megélhetés reményében. A bánya nem tartott örökké, 1952-ben leállították a termelést. A bányászok öröksége ma is megtalálható településünkön. Sokan német anyanyelvűnek vallják magukat és ezzel együtt a mai napig ápolják bányászhagyományaikat is.
